Letéptem ezt a hangaszálat...

Biztosan Guillaume Apollinaire miatt jut az eszünkbe a hangáról az ősz, pedig valójában a hanga nyáron sokkal látványosabb.

Hanga és sünzanót (hogy ez milyen fura név!) borította rét Bretagne-ban.
És egy kis cserép az ablakba, mert mindenhol annyira olcsón adták...

*Random bigyó*

Armstrong Ward a kedvenc boltom az angliai Kendal-ban. Gyönyörű cuccaik vannak, csupa olyan dolog, amit az ember nagyon szeretne, de majdnem semmi szüksége sincs rá. Igazi bigyóbolt. Általában nyálat csorgatni álmodozni járok az ilyen helyekre, de néha el is csábulok.

Egy csokor gomba

Használatban :)

Mert ugyan kinek ne kellene egy halom kerámia gomba a cserepes virágaiba?! És remélem a manók is jönnek hamarosan....

Rácsos karamellás almás süti / toffee apple lattice

Évek óta minden októberben meghallgathatom a Ház Ura előadásában, hogy: "Angliában most lehet toffee apple lattice-t kapni". Ezt az egyébként egyszerű almás édességet csak egy hónapig árusítják a Greggs-ben. Az általában kapható almáspitéknél egészségtelenebb és finomabb: a karamella alaposan átalakítja.
Mivel volt itthon felhasználásra-értett alma, és kiolvadt hájastészta, ma toffee apple latticeket gyártottam.

Jól sikerült, bár legközelebb sima karamellát adnék hozzá.

Az almapüré a szokásos módon készült, bár a megtisztított, és felkockázott almához körte is került, ezeken kívül csak egy kis narancslé (hogy elkezdődjön a párolódás, aztán hamar levet ereszt a gyümölcs is), reszelt narancshéj, szegfűszeg és fahéj ment bele. 
Ez lenne nagyjából az alapom minden almás sütihez, pl: apple crumble /almás morzsa, de most karamella ízre is szükség volt: ezt mindenféle kéznél levő tejkaramellák biztosították, több cukor most nem is került bele. Mivel végül túl sok levet eresztett, (és nem akartam addig főzni, amíg elpárolog), egy kis búzadarával sűrítettem.
Normál esetben ha muszáj valamivel felszívni a levét, akkor darált zabpehely megy bele, de most ez esett kézre. Sűríteni pedig azért kellett, mert következő lépésként a téglalapra vágott tésztákra almapüré halmokat raktam, majd furmányosan bevagdosott tésztatéglalapokat ragasztgattam rájuk, némi nyomkodás és tojás segítségével.

Őszi koszorú

Már nagyon ideje volt leszedni a tavaszi dekorációt (pláne hogy a spontán gangfelsők összefestékezték), de meg akartam várni vele ennek a koszorúnak az elkészültét.
Tavaly is készítettem ugyanilyet, (és már akkor is megfogadtam, hogy soha már).
De sajnos továbbra is tetszik, és boltban nem láttam olyat, ami legalább ennyire bejött.

Indul a játék

A dolog nagyon egyszerű: az ember lelegeli valakinek a tűztövis bokráról a bogyókat, mielőtt a madarak tennék meg (narancs vagy vörös szín ízlés szerint). Vigyázat:  a tűztövis szúr (nomen est omen), és illik engedélyt kérni a tulajtól. 
Majd emberünk beszerez egy koszorút bármelyik hobbi / barkács üzeletben, max 300 ft (ajánlom a szalma kötegből készítettet, mert lehet, hogy a hungarocell nem kompatibilis a ragasztópisztollyal). 
Eztán már csak a szívás van hátra, amikor is szépen csokrocskánként ujjacskákat csak módjával szétégetve felragasztgatjuk a bogyókat az alapra.

A kész koszorú

Ja, ragasztópisztoly hasznos a projecthez, (az nemtom hol lehet szerezni, én Anyutól csórtam az enyémet, mert neki kettő volt). De meg lehet oldani máshogy is: a karácsonyi koszorúmra nem ragasztani, hanem tűzni szoktam a dekorációt: merev drótokból U szögecskéket hajlit az ember és azzal rögzíti a bogyócsokrokat.


A bogyók természetesen hamar összeszottyadnak, de azért szerintem szépen dekorálnak, amíg el nem készül a karácsonyi  ajtó-dísz.

Faápolás 2.0

Hétvégén nagyon kitört rajtam a lakberendezés. Kanapét cipeltettem, bútorokat tologattam.
Hirtelen nagyon sürgős lett, hogy a szeplős szekrény pöttytelenedjen.
Mivel az angol kence nem vált be annyira, adtam egy esélyt az ikejás fabeeresztőnek, és nyert.
Akartam adni egyet a lenolaj kencének is, de már a verseny indulása előtt diszkvalifikálnom kellett: emlékszem, milyen büdös erős szaga van, és nem akartam zárt térben egy hónapig azt érezni, valamint nem tudtuk kinyitni az üveget...


Szóval SKYDD fakezelő olaj. (Most látom, hogy konyhai felületekre ajánlották. Hát így járt.)


Mindenesetre lépés a megfelelő irányba.
És mivel a többi bútor is sötét fa, el sem rontottuk annyira. :)

Faápolás

A szeplős szekrényről már írtam régebben. Még tavasszal Angliában vettem egy kis kencét, hogy kipróbálom a pöttyökön:

Hogy mi akadályozott meg benne nyolc hónapig, hogy ezt meg is tegyem, arról gőzöm sincs.

Eredmény: Jobb, mint a folyékony cuccok, amiket itthon kipróbáltam, de még mindig nem elég. Napokkal később is szép sötét a fa, de a pöttyöket nem fedte el teljesen. 
Legközelebb a lenolajkencét próbálom ki, vagy az ikeja fabeeresztőjét. Bármelyik várható akár már 1 éven belül...

*Random bigyó*

A legújabb lakberendezési tárgyunk (pusztán díszítő funkcióval): Az egyik nagy áruházban a kutyajátékoknál találta a Ház Ura. Én annyira beleestem, hogy rögtön meg is kellett venni (pedig nincs is kutyánk). 

Guminő, kakasoknak.

Muszaka Rick Stein módra / moussaka

Szeretem az olyan kajákat, amik kicsit különlegesebbek, és előre elkészíthetőek. A muszaka nem egy bonyolult kaja, de kicsit macerás. A szósz irtó egyszerű, csak egy kis hagyma, fokhagyma, sok darált bárány és paradicsom, a fűszerezése pedig a szokásos só, borson felül egy kis oregánó és fahéj (a fahéj fontos). A padlizsánhoz pedig csak  türelem kell, ahogy centis szeletekbek kis oliva olajjal (nem szűzzel) megkenegetve megpirítja az ember. (Vagy az egészet becsapni a sütőbe gyorsan :) Ezen kívül pedig kell még egy kis besamel mártás és sajt. Vagy nem, mivel a padlizsántól az egész olyan krémes lesz egyébként is, hogy kicsit felesleges még dúsítani.

Én most ezt a Rick Stein receptet használtam, és igen szépen bevált. De a magyar kajabolgok is tele vannak jobbnál-jobb receptekkel.
Nekem saláta (ez éppen saját bio rukola avagy borsmustár levél, és attól olyan lyukacsos, hogy a nem győzőm ellegelni a földi bolhák elől), vörösbor és ropogós kenyér kell hozzá.

Helyzetjelentés

Bakker, több mint két hónapja nem írtam...
Nem mintha olyan izgalmas dolgok történtek volna :)
Elmúlt a nyár, voltunk nyaralni: Franciországban csavarogtunk bő két hetet mindenfelé, de a képeket még mindig nem sikerült átválogatni és feldolgozni, úgyhogy arról majd még később talán.
A gangon lévő virágaim jól elszáradtak az utazás alatt, természetesen. Ültettem helyettük mást, remélem az árvácskák tényleg szépen kibírják majd a telet is.

Lakás-javítgatás terén is pang a helyzet, de már bele is törődtünk. 
Valamelyik nap bevadultam a tárolóhely-hiányon (végre), és felhoztuk a polcokat amiket a pincében találtunk.

Hasznosak, és élőben talán nem annyira szánalmasak, mint a képen :)

A hét végén lomtalanítás lesz a környéken, kirakunk egy igen régi és kényelmetlen ágyat és aztán behurcoljuk a szüleimtől az ott tárolt giga secondhand kanapémat. Ma este talán elvonszolom magamat az ikejába, hogy menézzem, kapható-e még az a vászon, amiből a huzatot szeretném készíteni.


Egyébként a helyzet a szokásos: meló (új csoport) főzőcskézés, általános rohangászás.

Two-up, two-down / 2 lent - 2 fent

Sok kifejezés létezik a hagyományos angol házra, méretétől és típusától függően. A cottage kifejezés már itthon is jól ismert, főként romantikus eszmékkel és téveszmékkel asszociáljuk. Eredetileg apró vidéki házakra használták, iparosodott környéken (még ha kicsi is a ház) nem találunk cottage-okat.
A legtöbb hagyományos angol ház jellemzője, hogy szűkös és hogy sorház (teraced) mindkét oldalról van falszomszédja. Ezen belül is igen gyakori, a két szintes, mindkét szinten két helyiségre osztott ház: ez  a two-up, two-down. Földszinten nappali és étkezős konyha, az emeleten pedig két szoba. A romantika jegyében eredetileg közös wc a közös udvaron, és a mai divatnak majdnem megfelelően szabadon álló kád a tűzhely előtt. (Amit a heti egy fürdés után visszaakasztottak a közös mosóház falára.) 
Jobb változataik hátsó- és esetleg egy kis előkerttel is bírnak, rosszabb változata az un. back to back, ahol a hátsó kertben/udvaron ma kb a kukáknak - legkevesebb 5 db a szelektív gyűjtés miatt - van csak hely.

Apró előkertes változat

Előkert nincs, kocsi van

Egymásnak háttal

A késő viktoria-korabeli időszakban épültek nagy számban, de még ma is nagyon sok északi ipari városban használatban vannak, általában minimum egy extra, kívülről hozzá-csapott helyiséggel (füri+wc).

Milyen lenne már' ipari épületben lakni

Restoration home, 2 rész: Nutburne
Először a képek:

Ilyen volt

Ilyen lett

Az épület eredetileg víznyerőhely/vízmű: Pumping Station, utólag egy hatalmas és olcsón fenntartható ház (köszönhetően a napelemeknek a háztetőn, az extra szigetelésnek és a talajhő szondának, amit a régi kútba tettek).
Amikor nekiálltak szétkapni az épület belsejét, módszeresen szétverték és elszállították a gyöngyörű gépeket, csöveket... Hát nem sok jóra számítottam. 
De sikerült egy világos, tágas otthonos épületet létrehozniuk.
Előszor nagyon nem értettem egyet azzal, hogy a tulajok semmit sem akarnak megőrizni az épület eredeti elemei közül (egy ipari csiga a plafonon, vagy egy szétkapott gép mint dekorációs elem), de így utólag én is giccsesnek éreztem volna.


Ez jól sikerült, sok lehetőség van az ípari épületek hasznosításában, nem véletlenül akkora divat még mindig a loft. Mondjuk víztoronyra nem vágynék.

Milyen lenne már' templomban lakni

Ismét van új kedvenc lakberendezős-átépítős filmsorozatom a BBC-n: restoration home. Olyan családokat mutatnak be, akik igen lepukkant, vagy eredetileg nem lakás céljára épített épületeket alakítanak át. 

Eddig három rész ment le, kettő nagyon  tetszett (egy templom és egy ipari épület), a harmadik (egy harminc szobás 18. századi ház) nem az én stílusom.

Évek óta bele vagyok esve a templomban lakás gondolatába. Először vagy 18 éve hallottam róla egy barátomtól, aki Írországban utazgatott, és megismerkedett egy lánnyal, aki egy használaton kívüli templomban lakott az állataival (értsd pl. kecske). Sok ilyen átalakított épületet láttam (sajnos csak képeken) amíg Angliában éltünk, és legtöbbször impozáns térkihasználással: mondjuk a fűtés számlájukat nem irigylem, de a fényt nagyon.
Az utóbbi években Angliában többszáz használaton kívüli templomot adtak el. Ezek az épületek különböző felekezetekhez tartoznak, a faluban tavaly pl egy aprócska metodista kápolnát árultak, a városban van olyan szórakozóhely ami egy hatalmas anglikán templom volt eredetileg: ólomüveg ablakokon süt be a nap, amíg ülvöltő zene mellett iszod a sörödet.
Kedvenceim a lakássá alakított templomok: jókat szoktunk vitatkozni a Ház Urával a témában, szerinte ugyanis ezt nem szabadna csinálni. Egyházi szempontból, miután elvégzik a megfelelő szertartásokat egy ilyen ex- templomon, akkor az már csak ugyanolyan épület, mint a szomszéd budi (bocs), de valahol megértem az ő szempontját is, nekem is számít egy épület története.
Szóval egy ilyen "ház" tetszene is meg nem is: tetszene a múltja és a terei miatt, nem teszene, hogy nem elég kuckós (ha pedig kuckósra alakítják, akkor a terek vesznek el).

Képek: apartment therapy

Nem az a tipikus otthonos hálószoba.

Northumberland, Anglia

És még egy kép, a BBC sorozatból:

Még AGA-juk is van, az élet nagyon igazságtalan...

Sebek a falon

Nem kell semmi misztikusra gondolni, senki vére könnye, stb. sem jelent meg a falunkon, csupán a gáz mizéria nyomairól akartam írni.
Mivel mi ramatyul lakunk, az, hogy kikapták a csövek egy részét, és a gázórát (a fal másik oldalán) nem tett nagyon sok kárt a lakás összesített szépség-fokában,  de képzelem, hogy egy hasonló kis korszerűsítés mekkora kár okozhatott a ház többi lakójánál:

Bájos, nem?

És még nem volt időm, hogy kitakarítsak utána... Persze mondjuk attól, hogy felporszívózom a levert vakolatot, nem lesz sokkal szebb az összhatás. :)

Nem nekünk

Tegnap ebédszünetben becsábítódtam egy ingatlanos irodájába. Szó szerint: nézegettem a kirakatot, és kijött értem a hölgyike. :) Ha már ott voltam, kihasználtam a helyzetet, hogy rákérdezzek egy pár dolgra.
Elbeszélgettünk arról, hogy mennyibe kerülnek a környéken a lakások, és hogy érdemes-e felújítani.
Röviden: nem.
Hosszabban: attól függ: ha maradni akarunk-e benne, mert akkor természetesen szükség lehet rá, de ha eladjuk, akkor nem fog visszajönni a befektetés, csak ha nagyon olcsón vettük eredetileg. (Nem)
És a nagyobb lakások forgalma egyébként is pang.
No és akkor mi van a lakás felújításával,  kiadás céljára. Nagy eséllyel jobban járunk, ha a bankba tesszük a pénzt, és kevesebb felhajtás.
Említettem, hogy kezd elmenni a kedvem az egésztől?


Szintén tegnap alig tudtam bejutni a lakásban, festették a folyosót, és totál elbarikádozták az egészet. Elhordták az összes virágomat a lépcsőre, és ott is hagyták. Ez a rész még természetes, de hogy nem szóltak egyáltalán, hogy lesz valami?! (Akkor mondjuk elpakoltam volna én, és nem kell nekik fekete fóliát teríteni egy napra a virágokra 40 fokban.) Egyébként is mindent összefestékeztek, és max kicsit szétkenték, de nem takarították le. Hogy lehet ilyen ocsmány munkát végezni?!


Puffogás vége.

Gáz van, végre

Tegnap (egy újabb otthon, szerelőkre-várással elütött nap után) végre visszakötötték a gázt.
Az utolsó napokat vidéken húztuk ki, bár ebben a kánikulában már majdnem mindegy lenne, úgyis hideg vízben fürdik mindenki, és túl meleg van a főzéshez.
Az elmúlt hetekben a különböző gázszerelők, gázművek, vízművek és kéményseprők miatt a Ház Ura tíz napot töltött azzal, hogy otthon várt (szerencsére ő otthonról is tud dolgozni). Mindezt olyan fontos dolgok miatt, mint hogy valaki bejöjjön a lakásba, elzárja a gázcsapot, és átadja az üzenetet, hogy kinyithatjuk, ha este a szomszéd azt mondja, hogy elkészült.


Mindenesetre némi ízelítőt szereztünk arról, hogy milyen lenne az átépítés (ami nem lesz).


Beszélgettem egy rokonommal a hét végén, most engedtek az eladófélben lévő lakásuk árából 5 millát, mert 2 éve nem kelt el, és már nagyon kellene nekik a pénz. Szintén budai, 20 m2-rel nagyobb, mint ez, felújított, és most kínálják annyiért, mint amennyibe ez került néhány éve. Szóval van az a sanda gyanúm, hogy ha ráköltenénk azt a 5-6 millát erre, (megcsinálnánk a minimumot, hogy praktikusan használható legyen), az életben nem jönne vissza. 


Áááá, dönteni: milyen fura problémáim vannak.

Kert helyett

Ahogy már említettem, én jobban szeretek vidéki lenni. Nem feltétlenül tehenek, hajnalban kelés és szántóföld, de azért kert és tér kéne nagyon.
Már tavaly piszkálgatott a gondolat, hogy a körfolyosóra kellene virágládákat venni, és kertészkedni egy kicsit, de elvettettem az ötlete, mert útban lettek volna a soha-meg-nem-valósuló-felújítás alatt.
Idén aztán már nem bírtam magammal, és bevásároltam. Kicsit félrement a dolog, mert a folyosó még annál is sötétebb, amit én gondoltam, és a virágok kiválasztásánál ezt nem vettem annyira nagyon figyelembe, cserébe a virágok nem hajlandóak annyira nagyon virágozni. De azért így sem rossz.

Egy kis természet

Impatiens walleriana, mondjuk ez pont jó árnyékba

És mert agyamra mentek az angol kertészeti műsorok, amik szerint egy virágládában is érdemes zöldséget termeszteni (üzenném, hogy annyira ezért nem, de kísérletnek érdekes), volt saláta project is:

Egzotikus saláta a gangon.

Három hónap locsolgatás és egyharmad zacskó különleges mag (Mixed leaves / Suffolk Punch) eredménye egy tál salátára való levélke.
De azt is elismerném, hogy a szabadföldbe és napra (vidéki kertbe) vetett   harmad-zacskó bőven termett, és 3 hét után betakarítható volt.

Zord idők

Őszintén szólva, nem erre számítottam.
Itt vannak a sanyarú idők, kb egy hónapja nincs gáz a lakásban, (azaz nincs meleg víz, és nem lehet főzni), de mindez nem a felújítás miatt van.
Úgy érzem, hősiesebben viselném, ha az már a csinosodás miatt lenne. De a helyzet az, hogy semmi közünk hozzá.
Kicserélték a régi csöveket az utcában, ezért elzárták egy napra a gázt. Majd nem nyitották ki, mert valami szivárog, nem az utcában, hanem a házon belül. (Eddig nem szivárgott?!) És most röpke 2.7 milláért rendberakják, bármi is az. Három hét alatt, ígérték akkor. Ez már négy hete volt, és már gázóránk sincs, csak csövek a falban.
Félreértés ne essen, én is a fel nem robbanás pártján vagyok, de most már kezd elegem lenni abból, hogy az edzőteremben kell fürdenem minden nap. 
Ennál is jobban hiányzik a főzés, (nem igazán szeretek máshol enni, finnyás vagyok), ezért most ilyeneken élek, mint meleg kaja:

Mert ez meg lehet sütni az elektromos raclette sütőn.

Állítólag mikróban lehet tésztát főzni. Ma fogom tesztelni :) Apró örömök az életben.


Ja és, hogy miért nem használtuk ki a gáznélküliséget: ha már úgyis senyvedünk, a felújítás is haladjon?! Amikor kiderült, éppen utazó-félben voltunk, Ház Ura konferenciázott, és én is elkísértem egy kicsit. Aztán pedig már eltelt a kitűzött idő fele, és elindítani a fűtéscserét túl komplikáltnak tűnt, ha úgyis visszakötik a gázt pár napon belül. Most meg megint nem érdemes elkezdeni, mert július végétől megint nem nagyon leszünk itthon.
Szervezni tudni kell -ene.

Rend a lelke?

Avagy a zseni átlát a káoszon.
Nem jellemző ránk, hogy egész nap súrolgassunk, sőt, jó ha a minumumot sikerül megugranunk. 
Abban hiszek, hogy ha van hova elrakni a cuccokat, az ember általában elpakol. Most ebben a lakásban (bár egyébként hatalmas, és legutóbbi közös otthonunk feleekkora sem volt) már nincs elég tároló hely. Eleve túl kevés polc és szekrény volt, de mostanában a tárgyaink száma is rohamosan nő. Olyannyira, hogy pár napja a Ház Ura egy 80 centi magas könyvtoronnyal a kezében polcot keresett. Megfigyelő érzékére vetve ezzel rossz fényt, mert a polcok már rég beteltek. Két sorban.
Mindenesetre vagy kitesszük a megtelt táblát, vagy....
Csak nem fel kellene újítani, tárolóhelyet kialakítani?
Persze szelektálhatnánk is, de úgyis csak vásárolni fogunk.

Lehetne akár... öreg padlónk is...

Már írtam, hogy másfél évvel ezelőtt a lakásfelújítás - megtervezés első menetének az vetett hirtelen véget, hogy a rokon szaki (akit elhívtunk tanácsadni) a parketta felújítására olyan nagy munkát és összeget mondott, hogy lemondtunk az egészről. Egyébként egyetértek vele, ha az ember nekiáll egy munkának, akkor csinálja meg rendesen. A javaslat a parketta alól parkettafa, homok és egyéb ott talált dolgok elhordása, betonnal feltöltés és új parketta volt. Alsó hangon, (munkások által) a második emeleten ~ 60nm kitakarítása és lebetonozása, anyagostul, talán parkettával együtt (ha olcsót választunk) olyan 3 milla körül lenne.
Hát nem.
Második felvonásban második szaki (szintén ismerős) a parkettafa felszedését alatta kiegyengetést (homok visszatöltését) és OSB lapot ajánlott, sokkal emberibb, kevesebb idő, meló és piszok, valamint már csak fele annyi píz lenne.
Egyenlőre ez tűnik nyerő ötletnek, de olykor azért elgondolkodom, hogy miért is ne lehetne öreg padlónk. Márint öreg padlónk már van ez az alap probléma, gondolom már az én megértést-komolyan-akadályozó-hablatyolásomon is átjött, azon gondolkodom el, hogy miért ne maradhatna.
Egyrészt divatos, mint ahogy az öreg téglafal, kő és már a beton is.
Másrészt van különbség a csak a fotózásra berendezett lakások és a valóság között.
Ennek ellenére tetszenek:

forrás: POPPYTALK

forrás: apartment therapy

forrás: Design*Sponge

Oszt' majd meglátjuk itt hogy alakul.

Újrahasznosítás

A legtöbb bútor ami most a lakásban van, marad is. Van néhány darab, amit az előző tulajdonostól származik. Stílusukban nekem kissé furák (régi, de nem antik), de fából vannak és arányaikban illenek a lakáshoz. Amit nem mondhatunk el a modernebb bútorainkról. A legtöbbnek jót tenne egy kis gondoskodás, de leginkább csak egy réteg pác és némi politúr hiányzik. Remélem. 
Itt van például szeplős szekrény, aki egy kreatív olasz fiatalember nyomait viseli magán. Avagy ilyen nyomot hagy, ha a kék ragacsot (blue tack) egy pár évig a fán felejtjük.

 Kíváncsi leszek eltűnik-e a nyoma valaha. A sima viaszos bútorfény olyan egy órára fedi el a pöttyöket, aztán visszatérnek. Pedig terveim vannak a szeplős szekrénnyel.
A meglévő bútordarabok és kacatok közül néhánynak komoly profi segítségre lesz szüksége, néhányat szeretnék én felújítani, vagy meggyőzni valakit, hogy csinálja meg nekem, mert szépen kérem.
A fura nagy lámpákat eredetileg nagyon utáltam a lakásban. Ennek értékelem a stílusát, bár kicsit távolt áll tőlem, és komoly restaurálásra szorulna.

Ezt viszont leginkább egy tanyasi asztal felett tudtam elképzelni.

Ahogy a dolgok állnak az a tanyasi asztal könnyen lehet hogy a mi amerikai konyhánkban lesz. Már ha valaki megcsinálja, hogy ne rázzon. Momentán nem törölgetném. Lecsapta a villanyt az egész lakásban, amikor egyszer megpróbáltam. 

Vágyaim tárgya: a lámpa

Mennyire határozzák meg a lámpák a lakás hangulatát? 
Amennyire akarjuk. Lehetnek rejtett, jelentéktelen lakberendezési elemek, és lehetnek feltűnő, meghatározó, befolyásoló tárgyak is.
Legújabb szerelmem nem tömegtermelésben készült, ezért megrendelni drága lehet, de jó kézügyességgel házilag is kivitelezhető.
Kedvenc kézműves oldalamon, a Craftgawker-en keresztül találtam, és Sharon Shout készítette régi horgolt terítőcskékből.
Íme: 

Az árnyékok elég élesek, de a készítő külön kiemelte, hogy direkt a fénykép kedvéért sötét szobában, éles, egyetlen fényként fotózta, hogy jól látható legyen.


Az egyetlen bajom vele, hogy egy kicsit csajosabb, mint az én stílusom.
Talán ha nem fehér lenne...


Hogy tetszik?

Lehetne akár... cementlap padlónk is...

Hétvégén a szüleimnél beástam magam az egyik kerti tároló mélyebb rétegeibe. Metlachit kerestem, amit még valamikor én halmoztam oda, (vajon honnan szereztük?!) de mára betemették a kultúrrétegek. Találtam is kb 20 cementlapot, háromféle mintában, de bizony többre emlékszem. Vagy valaki már elhasználta őket, vagy nem voltam elég kitartó.

Régi szerelmem a cementlap, (avagy metlachi, ahogy én gyerekkoromtól ismertem), nagy örömmel láttam az Éva magazinban egy cikket Kauker Sziviről és az ő MOZA manufaktúrájáról, fantasztikusak a mintái, bár még nem mertem felhívni őket az árak miatt. :)
Az én kis maradék használt cementlapom sajnos nem annyira szép és színes, mint némelyik új minta, de nekem egyszerűsége és régisége miatt is tetszik.

Próbálom meggyőzni a Ház Urát, hogy a konyhai munkalap egy része legyen cementlappal burkolt. Azt mondja, hogy bár még nem nagyon tudja elképzelni, hogy mit akarok, de az ötlet, hogy a forró edények letehetőek lennének alátét nélkül, bejönne neki.


A házban részben cementlap borítás van: a lépcsőházakban még az, a körfolyosón sikerült modernizálniuk valami ocsmány (elnézést, de az) mű mozaik burkolatra, ami 10 évig sem fog kitartani, és már lerakásakor is divatjamúlt volt. Biztos jó okuk volt rá (külföldön pl jó áron el lehet adni a bontásból származó cementlapokat), de megbontották vele a ház stílusát.

Filozofálgatok a nagyobb felület cementlapos burkolásáról is, tetszik is, tartós is és szebben "öregszik", mint a legtöbb modern anyag. Mivel mindenki (kivitelezők főleg) hülyének néz, hogy a konyhai részben is parkettát szeretnék, már én is elbizonytalanodtam, és most valami "vízállóbbon" töröm a fejem.


Lehetne akár cementlap is. :)

Tavaszi dekoráció

Nem vagyok a szezonálisan-a-teljes-lakást-aktuális-színekkel/stílusban- dekorálni-szükséges iskola elkötelezettje. Megdöbbenve látom az  amerikai háztartásbeli asszonykák blogjain a karácsonyi, újévi, Valentin napi, Szent Patrik napi, április bolondja, tavaszi dekorációk gyors váltakozását. De hát nekik egyértelműen több szabadidejük van, mint nekem valaha lesz. :)
Ennek ellenére itt a városban, mivel elvágva érzem magam a természettől, valahogy rákaptam a bejárati koszorú gyártására.
De az is lehet, hogy agyamra mentek az amerikai háztartásbelik, és tudat alatt én is olyan akarok lenni :)


Szóval hozzávalók (szerintem mind beszerezhetők a mindenhol jelenlévő hobbi boltokban)
-valami koszorú alap: hungarocell vagy bármi más, most nem fog látszani
-fonal,szalag vagy anyag csíkok betekerni az alapot
-dekorációk (ami kicsi szíved vágya, vagy ami kéznél van) én bolti filc virágokat és gömböcskéket, általam készített filc- és horgolt virágokat használtam

Kiindulási anyagok

Egy délelőtt elpazarlása. :)

És a végeredmény

(Elég egyszerű, csak sokáig tart: a fonalat feltekergetni az alapra, a dekorációkat elkészíteni, elhelyezgetni és felragasztani vagy felvarrni a koszorúra.)
Nem vagyok elájulva tőle, más színeket is lehetett volna használni, de annyira azért tetszik, hogy kirakjam az ajtóra.


Kellemes tavaszt mindenkinek!

Másvalaki szemete

Tegnap végre lejutottunk a pincébe. Még sohasem jártam ott. Persze kb erre számítottam, dohos, piszkos kicsi helyiség. Ami meglepett, hogy tele van mindenféle limlommal: polcok vannak benne, dobozok és törött létra. Azért mentünk le, hogy megnézzük, hogy van-e hely ott tárolni egy régi, nagyon kényelmetlen ágyat a lomtalanításig. És tömve találtuk bútorokkal. 
Már így is van egy pár igazán lestrapált bútor a lakásban, a polcok is elférnek majd. Meglátjuk milyenek, ha nem csak egy telefonnal vannak megvilágítva, és átestek egy tisztogatáson. Szeretek régi dolgokat felújítani, és hiszek abban, hogy valaki szemete másnak kincse lehet. És sajnos túl sok holmit gyűjtögetek, hogy majd felhasználjam. 
Van például egy fotelünk, amit a régi albérlő srácok hoztak fel egy lomtalanítás alkalmával. Nagyon alacsony, ezért felkelni rossz belőle, de üldögélni benne kényelmes. Igen ocsmányka, ezért most egy takaróval lefedve használjuk. Tervezem szivaccsal kicsit kitömögetni (a karfája pl kemény) és újrahúzni.
Valami ilyen stílusban, más színekkel, talán szolidabban. 

Most eladó az angol Ebay-en.

Szintén az angol Ebay-on.

Ugyanaz a stílus, designer változatban: Lisa Whatmough -tól vagy a The Old Cinema London üzletében.
És csináld magad változatban a Design*Sponge-on


Hogy tetszik?

Crazy paving

Nagymamám vidéki házának gangján az angolok által crazy paving-nek nevezett burkolat van, metlachiból. Ez az a bizonyos törött, vagy simán szabálytalan alakú kövek egymás mellé helyezésével kialakított burkolat. 

Sokáig abban a hitben éltem, hogy ilyet sikerült szerezniük valamikor, és azért  szabálytalan, mert nem volt lehetőségük szépet  / egészet venni. De kiderült hogy szándékosan ilyenre burkolták (azaz eltörték a metlachit), mert ez volt a divat. :)
Most is ez a divat, csak kőből, és én már nagyon várom, hogy elmúljon. (Futkározik tőle a hátamon a hideg, elnézés mindenkitől, aki szereti.) 
Imádom a követ, szerintem csodálatos építő anyag, és egyszer hallottam rá jó magyarázatot, hogy mi lehet annak az oka, hogy bántja a szememet ez a fajta felhasználsa.
Mivel építési anyagként használatos eredetileg, van az a bizonyos "dry stone wall", azaz szárazon, (kötőanyag nélkül) rakott fal technika , ahol a kövek  különbözőségeire játszva, kicsit farigcsálva hoznak létre falat. Kb így:

Anglia, Yorkshire Dales

Anglia, Lake District

Állítólag a legtöbb ember szeme ezt a statikai stabilitást keresi a kőfalban, (akkor is ha láthatólag csak pár milliméteres burkolóanyag) és zavarja a szépérzékü(n)ket, hogy úgymond leomolhat, nem tartaná meg önmagát.


Egyébként a cementlapról (leánykori nevén metlachi) szerettem volna írni, csak elkalandoztam, úgyhogy arról majd máskor. :)

Lehetne akár... polírozott betonpadlónk is.

Őrült ötleteim vannak lakberendezésileg. (Mármint szerintem őrült jók, de lehet vitatkozni.) 
Mindenesetre ezt a lakást leginkább valamiféle általános (klasszikus?) stílusban kell berendezni. A polgári arányairól már áradoztam, de van még egy szempont ami miatt nem annyira törekszem az egyedi és megismételhetetlen létrehozására. Nem tudjuk, meddig fogunk itt lakni, és ha mi kiköltözünk, nagy eséllyel  megint albérlők élnek majd itt.
Alkalmazkodni kell sok mindenhez/ sok mindenkihez: fontos szempont például a Ház Ura, bár ez nem mindig jön át így elsőre, gondolom :) De az alap, hogy nem csinálunk rózsaszín csipkés lakást. Olyat sem, ami high maintenance, azaz maga a szintentartása túl sok gondozást igényel. (Ebből a szempontból kicsit bizonytalan vagyok a fehér konyhában.)


Mivel a divat gyorsan változik, (és nem tervezem követni) olyan megoldásokat, burkolatokat és színeket kell felhasználnunk, amik remélhetőleg nem tűnnek kínosan divatjamúltnak néhány éven belül. Ez természetesen azt is jelenti, hogy most nem leszek divatosak. 
Ezzel kapcsolatban kezdtem el azon filozofálni (ismét), hogy miket csinálnék máshogyan, ha más helyzetben lennék. Mindegy, milyen más helyzet: szingli vagy nagycsaládos, loft- vagy kertes ház tulajdonos, gazdag vagy szegény. A lényeg, hogy olyan helyszínek / ötletek, amit nem fogunk megvalósítani, mivel nincs itt az ideje vagy a helye.


Szóval polírozott betonpadló.
Még évekkel ezelőtt, a francia Art et Decoration magazinokban láttam először ilyen felületkezelt betont. Mostanában pedig a The Diversion Project blog bejegyzéseiben találkozom vele újra meg újra. 
Magyarországon is elérhető, pl itt és itt és bár szerintem drága (lenne itt, mert először betonozni kellene, és még arra jönne a szintén nem olcsó csiszolás), de nagy felületen használva látványos, padlófűtéssel együtt pedig biztosan kellemes is.

Persze ilyen helyszínen egy viskóban is eléldegélnék...

A képek a Heliotrope Architects oldaláról származnak.