Én falusinak tartom magam, a Ház Ura szerintem meghatározhatatlan, de inkább városi gyerek (nem hal bele ha nincs kertje). És itt van nekünk ez a polgárias lakás. Csak létráról érem el az ajtók tetejét.
Először fura volt, jobban szerettem a kuckósabb helyeket, de már megszerettem ennek a lakásnak a tereit.
Szóval arányaiban polgári, de azért nem az a 120 m2 es típusú. És a galéria sem férne el benne rendesen. Nem mintha szeretnénk. Nincsenek benne gipsz csillár rózsák, meg ilyesmi.
Nincs bajom az ilyen elemekkel amíg eredetiek, de azt hiszem nem tennék fel egyet polisztirolból...
Ez nagyjából azt jelenti,hogy nem kell nagyon törekednünk arra, hogy eredeti dolgokat megőrizzünk, mert vagy nem voltak, vagy valaki már modernizálta őket. Valószínű az, aki a hetvenes években utoljára ilyesmit művelt a lakásban, (hé, ez azt jelenti hogy vannak eredeti retro elemeink: az egész konyha, és némi üveg az ajtókban!)
Tehát a lakás nem lesz túlcifrázva, vissza öregítve és ilyenek.
Jól fog hozzá menni a homokfúvással uszadékfa kinézetűre alakított dohányzóasztal kő lábakon. Vagy nem. :)
Mégis úgy érzem, hogy a lakás rám erőltet bizonyos dolgokat:
Nem mernék tapasztott hatású élénk színű falakat és hajópadlót használni, mert nagyon stílusidegen. Majd meglátjuk. Nem szeretem, ha nekem kell alkalmazkodnom egy "tárgyhoz". Éltem már olyan lakásban, ahol csak pohártartóra lehetett lerakni a poharat, mert tönkreteheti az asztal politúrját. Ez nem lesz olyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése