2011. július 15., péntek

Nem nekünk

Tegnap ebédszünetben becsábítódtam egy ingatlanos irodájába. Szó szerint: nézegettem a kirakatot, és kijött értem a hölgyike. :) Ha már ott voltam, kihasználtam a helyzetet, hogy rákérdezzek egy pár dolgra.
Elbeszélgettünk arról, hogy mennyibe kerülnek a környéken a lakások, és hogy érdemes-e felújítani.
Röviden: nem.
Hosszabban: attól függ: ha maradni akarunk-e benne, mert akkor természetesen szükség lehet rá, de ha eladjuk, akkor nem fog visszajönni a befektetés, csak ha nagyon olcsón vettük eredetileg. (Nem)
És a nagyobb lakások forgalma egyébként is pang.
No és akkor mi van a lakás felújításával,  kiadás céljára. Nagy eséllyel jobban járunk, ha a bankba tesszük a pénzt, és kevesebb felhajtás.
Említettem, hogy kezd elmenni a kedvem az egésztől?


Szintén tegnap alig tudtam bejutni a lakásban, festették a folyosót, és totál elbarikádozták az egészet. Elhordták az összes virágomat a lépcsőre, és ott is hagyták. Ez a rész még természetes, de hogy nem szóltak egyáltalán, hogy lesz valami?! (Akkor mondjuk elpakoltam volna én, és nem kell nekik fekete fóliát teríteni egy napra a virágokra 40 fokban.) Egyébként is mindent összefestékeztek, és max kicsit szétkenték, de nem takarították le. Hogy lehet ilyen ocsmány munkát végezni?!


Puffogás vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése