Jót derültem a héten: amíg én burkolatokon és kapcsolókon filozofálok, mások lerendezik a felújítást. Kolléganőm egy hetes szabadságra ment, és hipp-hopp felújítottak, kifestették a lakást.
Ezzel kapcsolatban újabb filozofálgatásba kezdtem arról, hogy vajon mi miért nem ripsz ropsz.
Első és legfontosabb pont: mindig valaki más a hibás. Avagy a Ház Ura nem érdekelt igazán a dologban.
Második: annyira elfoglalt vagyok... :D (Tényleg így érzek, de fogalmam sincs, hogy miért.)
Végül: túl kényelmesen elvagyunk így is. Egyrészt megszoktuk, másrészt pontosan tudjuk, hogy mielőtt jó lesz (ha egyszer eljutunk oda) előbb nagyon rossz lesz. Egyszerre fog nagyon sokba kerülni, és lesz nagyon macerás.
Ezért aztán jól ellébecolok a tervezési fázisban.
Nem mondom meg, már mennyi ideje.
De megint kezdünk kifutni a kifogásokból, mert ha már leállhat a fűtés, akkor elvben kezdődhet a szétverési fázis.
És addigra lennie kellene egy összerakási tervnek is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése