Kint voltam a Lakáskultúra kiállításon, de nem sikerült igazán lenyűgöznie. Egyébként milyen fura szó, nem? Már a lakáskultúra.
Szóval nagyon zsúfolt volt, de arra számítani lehet, meg aztán minek kell nekem tömegiszonyosnak lenni. Sok olyasmi volt, ami nem szólt hozzám, de az megint nem gond, mások biztos szerették.
De hogy miért voltak olyan kiállítók, akik mintha nem tudták volna, hogy hol vannak? Úgy értem: nem volt szóróanyaguk, de még névjegykártya sem. Ültek a díszletben, és szigorúan néztek rád, ha esetleg körbenéztél.
Nem azt akarom, hogy regényeket osztogassanak, vagy elmesélje az élettörténetét: de hadd ne érezzem úgy hogy zavarok.
Akkor ennyi morgás után, ami tetszett: kint volt a Farrow and Ball, kedvenc angol festékmárkám. Már kaphatóak itthon is. És bőszen osztogatták a színkártyát, amit én még úgy rendeltem Angliában régebben. :) Ennek ellenére nem gondolom, hogy hamarosan olyan ismertek lesznek mint kint, hiszen a szóróanyaguk még nagyrészt angol, és itthon nem szokás, hogy a lakberendezési magazinokban a festék színét és márkáját is megadják, ha egy szobáról beszélnek.
Voltak még hangszigetelő panelek, amiket már nézegettem a neten, jó volt megnézni, megtapogatni. Ezen kívül klasz kapcsolók, most már kb el tudom képzelni, milyen egy kapcsoló amikor hat központilag szabályozható lámpa van egy szobában.
Sok - sok bőr kanapé, de a Ház Ura irtózik tőlük, és én sem vagyok nagy rajongó.
Erdélyi (vagy román?) tölgyfa bútorok, amik arányukban illenének a lakáshoz, de stílusukban... Khm, távol állnak tőlünk, finoman szólva.
Meglátjuk ezen a hétvégén a kertes / zöldes kiállítást, az jobban tetszett tavaly is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése