Legutóbb abban egyeztünk meg a kivitelezővel, hogy mához egy hétre (ápr. 22-én) kezdenek.
Még mindig a lakásban lakunk, és legalább péntekig maradunk is, bár a körülmények egyre nomádabbak. :)
Nekem bejön, és még a Ház Ura is csak halkan tesz megjegyzéseket, amikor nem talál valamit, mert már kipakoltuk, vagy csak már nincs a helyén, mert a helye sincs meg...
Tegnap egy teherautónyi bútort kipakoltunk (sok családi és baráti segítséggel).
Ment a szép retró konyha, a kanapé és pár szekrény, és a kidobásra ítélt eleve lomtalanításból származó fotel. Avagy: minden bútor lapraszerelhető, csak akarni kell.
Még kb egy fuvarra való bútor maradt, de várnék még a kipakolással, egyrészt mert még itt lakunk, és nem szeretném a számítógépet a padlón tartani, miközben felszedem alatta a parkettát, másrészt valamennyi bútort csak tudnak kerülgetni, miközben felújítanak... Vagy nem.
Közben le kell szerveznem egy kisebb autót is a kisebb dobozok - zsákok -háztartási gépek részére, mert azokból is sok van még a lakásban, és ha eltűnnek végre, akkor átláthatóbb lesz a helyzet.
Közben tépegetem a tapétát az utolsó szobában, és szereztem rendes szerszámokat, hogy felszedjem a leszögelt parkettát.
Kicsit látszik a felrajzolt és -ragasztószalagozott konyha terv. És a villanyszerelő srác azt mondta, hogy tetszik neki a csillár... Most ennyi.
Múlt héten kedd délelőtt beszéltünk a kivitelezővel:
Elvileg hó közepén kezdünk.
Szerinte 6-8 hét alatt lesz meg a felújítás attól függően, hogy milyen meglepetéseket találunk.
Árajánlat hamarosan.
Egy csomó mindent nem tudunk, főként azért mert a HU meg én döntésképtelenek vagyunk. (Fura mód most főleg én, eddig ő volt kevésbé.) És azért is, mert nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak bizonyos felújítandó dolgok.
Persze előre tudtuk, hogy ha az átalakítás nem csak felszíni (dekoráció) rétegeket érint, akkor nagyobb eséllyel érheti az embert meglepetés, de azért nem állítom, hogy készen vagyok a meglepetésekre.
Már volt itt a kéményseprő, hogy megnézze, hogy milyen a bélés a kéményünkben, és milyen kazánt lehet felrakni és hova. Hamarosan jön a villanyszerelő is körülnézni.
És ha már tudjuk majd a start dátumot, akkor egy pár nap, dobozolás és szervezés összepakolni a maradék holminkat, és kizsuppolni a lakásból. Persze nem ártana helyet csinálni a dolgoknak valahol. Valamint kitalálni végre, hogy a maradék nagy bútor tényleg maradhat-e a lakásban, miközben zajlik a felújítás...
Most ennyi.
Megyek a napra.
A lakás 4 helyiségében van (volt) tapéta: nagy szoba (nappali), kis szoba (hálószoba), étkező és folyosó (előszoba).
A tapéta tépkedés gyors meló, ha szerencséje van az embernek. Ha nem, akkor lehet vizezgetni, meg spatulával vakargatni, és/vagy vakolatot söprögetni, valamint káromkodni magyarosan .
Egy hete kezdtem meg a kis szobában, csak egy darabon, hogy lássam mennyire nehezen jön: könnyen jött. (Egyébként azért ott, mert ott látszott leginkább "sérültnek", azaz a legtöbb csík tapéta mindkét oldalán látszott az illesztés, könnyű volt benyúlni alá a spatulával.)
Ezen fellelkesülve múlt vasárnap leszedtük a tapétát kettesben a hálószobában, a hét közben én leszedtem az előszobában és az étkezőben. (Ameddig székről elértem - a létráról letiltottak.) Tegnap este pedig a Ház Ura leszedte a plafonról az előszobában és az étkezőben.
A folyosón hengerelt minta volt a tapéta alatt, mindkettőnknek nagyon tetszik, persze sokra nem megyünk vele:
Eddig az étkező volt a nagy szívás, ahol az első réteg újabb fűrészporos tapéta könnyen lejött, de az alatta lévőt bizonyos helyeken csak a vakolattal együtt, máshol pedig majdnem sehogy sem lehetett leszedni. Két napig tépegettem vizeztem - vakartam, de szerencsére ez csak a fal résszel volt így: a plafont a Ház Ura leszedte egy óra alatt, ott csak egy réteg fűrészporos tapéta volt.
A legtöbb helyiségben viszonylag normális volt a vakolat, de az étkezőben a belső udvar felé néző oldal olyan, mintha a tapéta tartotta volna össze a falat:
Még a legnagyobb helyiség hátra van, de már megnéztem, és azt hiszem könnyen leválik a tapéta. Csak még nem akarok porolni ott is, mert abban a szobában élünk jelenleg. Elvileg még 2 hétig kb.
Folyt köv.
Azt akartam írni, hogy megvolt az első "kapavágás", de aztán "kicsit" magával ragadott a sodrás, és már inkább a felástam a fél kertet lenne a helyes kifejezés.
Az úgy volt, hogy elmentem a'zobiba valamikor, és ajándékoztam magamnak egy hőlégfúvót. Szép piros.
Gyorsan ki is próbáltam, és örültem, hogy milyen hatékony, és egyben leszed vagy 3 réteg régi festéket. Mindenkinek el is meséltem, majd mindenki leb@szott, hogy miért csinálok ilyet zárt helyen, hat hónapos terhesen. Pedig kinyitottam közben az ablakot, és csak kis felületen próbáltam ki... És különben is, régebben kromofággal oldottam festéket, szerintem az sokkal rosszabb lett volna. :P
Mindenesetre hatékonyan ráparáztattak, úgyhogy hagytam is annyiban a festék marását.
De: elkezdtük.
Én lelkesebben, a Ház Ura időnként zsarolások és hisztik hatására, máskor ő is több - kevesebb lelkesedéssel...
Most ott tartunk, hogy ez előző hetekben - hónapokban viszonylag kiürítettük a lakást: ez főleg azt jelentette, hogy az én hatalmas mennyiségű lomomat elhordtuk a nagymamám parasztházának egy jelenleg nem használt hátsószobájába.
Persze először megnéztem, hogy mennyibe fájna tárólóhelyet bérelni Bp-en, és miután kiderült, hogy sokba, leszerveztem az olcsó változatot. Ezek a cuccok főleg ruhák és textiles hobbi tartozékok. A ruhák nagy részébe így kereken úgysem férek bele, és varrogatás - kötögetés is háttérbe szorult egy kicsit így a tapétatépkedés mellett.
A Ház Ura közben többször említette, hogy a kiürítéstől olyan érzése van, mintha el kívánnám hagyni. Valamint hogy a legtöbb terhes nő ilyenkor fészket szokott rakni, nem szétverni a meglévőt...
Miután a könnyű cuccokat kipakoltuk a lakásból, a nehezebb és nem pára - érzékeny dolgok egy részét (konyhai edények, vázák, dekoráció, némi bútor) néhány körben lehordtuk a pincébe, az ikeja bútorokat lapra szereltük /tem, és a háztartást úgy általában összetömörítettem - mivel itthon vagyok és ráérek.
Szóval miután nem hagyták, hogy a festéket marogassam, és az utóbbi hetek komoly mínuszai nem igazán voltak kompatibilisek a kereszthuzatot-csinálok-, úgy-rendben-lesz hozzáállásommal, de már nem dolgozom, és képtelen vagyok üldögélni: elkezdtem letépni a tapétát.
Folyt köv.
