2012. december 6., csütörtök

Adventi koszorú

Gyakran járok erre....
Egyébként igen, néha benézek. A terv megint az, hogy jövő tavasszal, ha vége a fűtési szezonnak, szétverjük a lakást.


Szóval adventi koszorú: nálam ez valahogy hagyomány, pedig templomba rég nem járok. Sokkal többre nem is vadul el a karácsonyi dekorálásom, főleg, hogy gyakran nem is vagyunk itthon Karácsonykor, ezért nem is szokott fánk lenni. Meg kandallónk sincs, meg lépcsőkorlátunk... :(
Úgy szoktam elkészíteni a koszorút, hogy az alapanyagai újra felhasználhatóak legyenek: persze nem a gyertya, vagy az elszáradó zöld, de a koszorú alap, a gyertyatartó és bizonyos dekorációk újrahasznosíthatóak.


Ennek jegyében idén nem találtam a dobozt, amiben a régebbi koszorúk hozzávalóit tartottam: úgyhogy december elsején még futottam egyet a közeli hobbiboltba szalmakoszorúért (20 cm-es 350ft) és gyertyatüskékért (4 x 60ft). 
A zöldet a szüleim kertjéből zsákmányoltam, van benne többféle fenyő, többféle tuja, tiszafa, cédrus és buxus. 


A szalag és egyéb dekorációk régi készlet, szintúgy a gyertya. De 2m frissen vett szalag elég lenne és akkor nem kellene készleteket kerülgetnem egész évben.
Általában szoktam még tobozokat és diót használni, de most elkevertem, viszont a tujáról direkt olyan ágat vágtam, amin volt valami tobozocska.


Mivel szeretem szétszedhető és újrahasznosíthatóra készíteni a koszorút, dróttal rögzítem rá a zöldet és minden egyebet. Ha valakinek nem fontos, vagy nincs kéznél drót, a ragasztópisztoly is tökéletes. Szóval fontos hozzávaló: vékonyabb, kézzel hajlítható drót (ez most tecsós virágkötöző volt), vagy ragasztópisztoly.
Nekem az U alakú szögecskékkel való rögzítés vált be leginkább: levágok egy csinos ágdarabot, kitalálom hova illik, és a közepén lefogom egy U-val. Érdemes körben haladni a koszorún, hogy a végeket folyamatosan lefedjük.


A gyertya legegyszerűbben ezzel a tüskével rögzíthető: csak óvatosan le kell tépni vagy vágni a fém tartót a kanóc végéről, és máris kész. Ráadásul a tüske jó lesz jövőre is.


 A gyertyák elrendezése lehet szétszórt vagy csoportosított, ahogy tetszik. Ha már úgysem használjuk a 3 rózsaszín + 1 lila kombinációt mert mindkét szín utálom, miért pont ebben őrizzünk hagyományt.


Aztán van ez a rész, ahol giccses és kevésbé giccses dekorációkat halmozunk a koszorúra, van pl nekem ez a fagyott csipkebogyónak látszó valamim, ami magasan becsipogtatja a giccsmérőmet, de szeretem.


Pár csokrocska műfagyott - műcsipkebogyóval díszítettem, de azon kívül csak négy arany masnit kapott a koszorú.


És kész is: gyorsabb volt összerakni, mint megírni.
Elkészült amikorra illett, de nagyon kihasználva sem lesz: első vasárnap itthon voltunk, következő kettőn külföldön leszünk, aztán meglátjuk. 
A lényeg, hogy nekem tetszik, és ezzel le is tudtam a dekorálást.
Ja nem, készítettem valamit a bejárati ajtóra is, a maradék örökzöldből. De most nem érek rá megírni...

2012. április 18., szerda

Tavaszi dekoráció 2012

Végül nagyon megkedveltem a koszorút, amit tavaly készítettem, már vissza is tettem a bejárati ajtóra a tavasz első jeleire. Néha az ebédszünetemben egy hobbiboltban bolyongok, és ilyenkor nagyon komolyan ellen kell állnom a bennem lakozó bigyó-gyártónak. És néha alul maradok.
Kiárusították ezeket a cuki giccses tarka madárkákat, és muszáj volt vennem. Anyu szereti őket, gondoltam, kap egy koszorút. Virágosat úgyis felesleges gyártani neki, akármelyik ajtón lép ki, ott a kert.




Ismét tekergetős koszorú, de most trükkösebb voltam, és vastag szalagokkal tekergettem: egy régi függönyszerűségből vágtam csíkokat, de hasonló szalag kapható is. 5 cm x 115 cm-es csíkokból 3 db kellett egy 25 cm átmérőjű koszorúra. Nem varrtam össze, csak toldottam a koszorú alján: egy rajzszöggel rögzítettem ideiglenesen, aztán a következő tekerés eltakarta. A sárga szalagot díszítéshez vettem, az 2 m volt, egy masnit és egy akasztót kötöttem belőle. Végül fogóval elcsíptem a madárkák hosszú drót szárát, és a koszorúba tűzködtem őket, némileg random.



Gyors, és tavaszias. Vagy giccses? :)

2012. február 7., kedd

Majd ha (nem) fagy

Én kis naiv, úgy gondoltam, hogy a festegetést folytatjuk, miután a konyhát sikeresen túléltük. Előző hétvége megfelelt volna, de amikor beharangozták a két számjegyű mínuszokat, kicsit újra kellett tervezni. Befűteni lehet természetesen, de a festékes dobozon azt állítják, hogy annyira nem kellene belélegezni. Konyhafestésnél alig 0 fok körül még hajlandó voltam szellőztetni egy nagyot, de most nem aktuális.
Kár, jó játék volt. Plusz az étkezőben van ocsmány fűrészporos tapéta, úgyhogy ott az előző réteg lekapkodása nehezítés sem bevethető.
A Ház Ura jövő hetet melegebb éghajlaton tölti, ha itt is enyhül a hideg kicsit, talán eljátszadozom a festegetéssel. Edzőterem helyett 330 cm magas plafon festése. Szerintem a nyeles rollerrel sem érném fel...


Egyébként megvakarásztam a pultot. Tök jó lett. Valami régebbi lakó kitalálta egyszer, hogy leragasztja öntapadós fóliával a két alsó konyhaszekrény tetejét. Gondolom egy darabig jól nézhetett ki, olyan 20 évvel ezelőtt, de most összevagdosott (vágódeszkát használni nem macsó), szétolvasztott (meleg edényt pultra tenni macsó), és úgy általában ocsmány volt.
Hát leszedtem. Azt nem mondanám, hogy lejött, mert nem. Voltak részek, ahol az egyszerre letépegethető műanyag fólia kb fél négyzetcenti volt, volt ahol akár kettő is. De egész jó lett, a fólia alatt stramm műanyag borítás van, az egyik oldalon fehér, a másikon szürke apró kockás. Szerintem a szürke határozottan szép. Fénykép most sem lesz, mert ahhoz el kellene pakolni.


És (tadaaam) Ház Ura felrakott egy újabb polcot, egészen egyedül, és tök jól, csak az böki a szememet (valaminek kell, mert különben nem is én lennék), hogy a deszka amit vett, vastagabb mint amit én vettem egy éve, és így az egymás feletti polcok különböznek. 


De azért megérte, csak azt nem értem, hogy hogy tartott a pult vakarászása annyira hosszú ideig...
Még jó, hogy közben lehet Terry Pratchett audiobookot hallgatni.

2012. január 28., szombat

Folyamatban

Reggel elvánszorogtunk barkácsáruházba festék (a Ház Ura nem örült nagyon, ahogy cígölte fel a 20 kg festékes vödröt a lakásba) és társaiért, 4-5 órán át festegettünk egy picurka helyiséget (mert a beépített konyha bútortól alig lehet manőverezni), és most várjuk, hogy száradjon a festék. És reménykedünk, hogy nem kell még egyszer átfesteni.
Közben persze rájöttem, hogy az étkezőt mindenképpen, de akár fürdőszobát és a wc is festeni kellene.
A többi helyiségben pedig csak nem néztem még szét alaposan. :)
Egyébként nem csak a manőverezgetéssel volt gond, a festegetés maga is nagyon izgi volt. A festék foltokban elkezdte leszedni az előző két réteget. Az ember bátran kenegeti a falat a nagy rollerral, aztán hitelen van egy tenyérnyi sárga fala, és egy halom vakolat a festékbe ragadva a rolleren. És mindez kb minden 15 percben. Ugye a rendes eljárás az lenne, hogy omló vakolat tisztességesen levakar, vakolat hiba tisztességesen kijavít, száradni hagy, csiszolgat majd fest. Hahaha.
Jelen esetben: nagyon mobil vakolat darab lepiszkálgat, picit vár majd lefest...
Már megint kiderült, hogy nem vagyok követendő példa...
No megyek ellenőrizni.



2012. január 23., hétfő

Legalább a konyhát

A lakás kora mintha leginkább a konyhán látszana, valahogy az olyan viseletes. Ez gondolom tömény hülyeség részemről, hiszen a többi helyiségen jobban látszik az eredeti építés ideje, de mégis ez az érzésem.
Gondolom az sem segít a helyzeten, hogy egyrészt sok időt töltök a konyhában, mivel szeretek főzni, szintén ezért elég sok hozzávalóm és edényem van (helyem meg megint semmi).
Meg az sem segít, hogy egyszer régen, amikor 3 hétig házon kívül betegeskedtem, az összes lisztjeimben (sok van, mert sütni is szeretek) mindenféle molylepkék  keltek ki, amit aztán hazatérve módszeresen írtottam, és e harc közben sokan a bizony a plafonra kenődtek.
Ez a csatározás már régen volt, de a foltok minden nap emlékeztetnek rá.
Szóval legalább a konyhával kezdeni kell valamit. Egy festés a molyfoltoktól eltekintve is aktuális lenne, ugyanis nincs szagelszívónk, és bizony szürkül / sárgul a fal a kaja gőzöktől. Ezen kívül tárolóhelyet kell gyártani. Amikor ide költöztem, raktam fel néhány fűszeres polcocskát, és két nagyobb polcot, de kellene még.
És meg kell vakargatni konyhapultot. Majd elmesélem ha kész lesz.

2012. január 16., hétfő

Nagylakásból kislakást

Mivel az egész átalakítósdi felfüggesztődött, és csak én járatom rajta az agyamat, el is felejtettem megírni, hogy milyen pompás új tervem van.
Az első szobát (most étkező) a körfolyosó felé is nyitni lehetne, és mivel már régebben kitaláltam, hogy a mostani konyha hátsó felében lehetne egy picike második fürdőszoba....
Na, mi következik ebből?
Hogy már csak egy mikrót kellene berakni, és van egy külön bejáratú, a lakás többi részétől független lakáskánk.
Na jó, tudom, a mikró mint konyha durva, de valójában van hely egy picurka konyhának is, a mostani konyha helyén. ahol eredetileg háztartási helyiséget terveztem kialakítani.
Ráadásul, az a pompás ebben a tervben, hogy az egésznek akkor is funkciója van, ha az egész lakáshoz tartozik (tudom, egy második konyha luxus, de kb háztartási helyiségként jó lenne), a második fürdőszoba pedig elég ésszerű, ha több, mint két ember lakik egy lakásban.
Csak azt nem tudom, hogy a fűtés és víz és áram dolgokat hogyan lehet szétválasztani...


No ennyi.