Lehetne akár... öreg padlónk is...

Már írtam, hogy másfél évvel ezelőtt a lakásfelújítás - megtervezés első menetének az vetett hirtelen véget, hogy a rokon szaki (akit elhívtunk tanácsadni) a parketta felújítására olyan nagy munkát és összeget mondott, hogy lemondtunk az egészről. Egyébként egyetértek vele, ha az ember nekiáll egy munkának, akkor csinálja meg rendesen. A javaslat a parketta alól parkettafa, homok és egyéb ott talált dolgok elhordása, betonnal feltöltés és új parketta volt. Alsó hangon, (munkások által) a második emeleten ~ 60nm kitakarítása és lebetonozása, anyagostul, talán parkettával együtt (ha olcsót választunk) olyan 3 milla körül lenne.
Hát nem.
Második felvonásban második szaki (szintén ismerős) a parkettafa felszedését alatta kiegyengetést (homok visszatöltését) és OSB lapot ajánlott, sokkal emberibb, kevesebb idő, meló és piszok, valamint már csak fele annyi píz lenne.
Egyenlőre ez tűnik nyerő ötletnek, de olykor azért elgondolkodom, hogy miért is ne lehetne öreg padlónk. Márint öreg padlónk már van ez az alap probléma, gondolom már az én megértést-komolyan-akadályozó-hablatyolásomon is átjött, azon gondolkodom el, hogy miért ne maradhatna.
Egyrészt divatos, mint ahogy az öreg téglafal, kő és már a beton is.
Másrészt van különbség a csak a fotózásra berendezett lakások és a valóság között.
Ennek ellenére tetszenek:

forrás: POPPYTALK

forrás: apartment therapy

forrás: Design*Sponge

Oszt' majd meglátjuk itt hogy alakul.

Újrahasznosítás

A legtöbb bútor ami most a lakásban van, marad is. Van néhány darab, amit az előző tulajdonostól származik. Stílusukban nekem kissé furák (régi, de nem antik), de fából vannak és arányaikban illenek a lakáshoz. Amit nem mondhatunk el a modernebb bútorainkról. A legtöbbnek jót tenne egy kis gondoskodás, de leginkább csak egy réteg pác és némi politúr hiányzik. Remélem. 
Itt van például szeplős szekrény, aki egy kreatív olasz fiatalember nyomait viseli magán. Avagy ilyen nyomot hagy, ha a kék ragacsot (blue tack) egy pár évig a fán felejtjük.

 Kíváncsi leszek eltűnik-e a nyoma valaha. A sima viaszos bútorfény olyan egy órára fedi el a pöttyöket, aztán visszatérnek. Pedig terveim vannak a szeplős szekrénnyel.
A meglévő bútordarabok és kacatok közül néhánynak komoly profi segítségre lesz szüksége, néhányat szeretnék én felújítani, vagy meggyőzni valakit, hogy csinálja meg nekem, mert szépen kérem.
A fura nagy lámpákat eredetileg nagyon utáltam a lakásban. Ennek értékelem a stílusát, bár kicsit távolt áll tőlem, és komoly restaurálásra szorulna.

Ezt viszont leginkább egy tanyasi asztal felett tudtam elképzelni.

Ahogy a dolgok állnak az a tanyasi asztal könnyen lehet hogy a mi amerikai konyhánkban lesz. Már ha valaki megcsinálja, hogy ne rázzon. Momentán nem törölgetném. Lecsapta a villanyt az egész lakásban, amikor egyszer megpróbáltam. 

Vágyaim tárgya: a lámpa

Mennyire határozzák meg a lámpák a lakás hangulatát? 
Amennyire akarjuk. Lehetnek rejtett, jelentéktelen lakberendezési elemek, és lehetnek feltűnő, meghatározó, befolyásoló tárgyak is.
Legújabb szerelmem nem tömegtermelésben készült, ezért megrendelni drága lehet, de jó kézügyességgel házilag is kivitelezhető.
Kedvenc kézműves oldalamon, a Craftgawker-en keresztül találtam, és Sharon Shout készítette régi horgolt terítőcskékből.
Íme: 

Az árnyékok elég élesek, de a készítő külön kiemelte, hogy direkt a fénykép kedvéért sötét szobában, éles, egyetlen fényként fotózta, hogy jól látható legyen.


Az egyetlen bajom vele, hogy egy kicsit csajosabb, mint az én stílusom.
Talán ha nem fehér lenne...


Hogy tetszik?

Lehetne akár... cementlap padlónk is...

Hétvégén a szüleimnél beástam magam az egyik kerti tároló mélyebb rétegeibe. Metlachit kerestem, amit még valamikor én halmoztam oda, (vajon honnan szereztük?!) de mára betemették a kultúrrétegek. Találtam is kb 20 cementlapot, háromféle mintában, de bizony többre emlékszem. Vagy valaki már elhasználta őket, vagy nem voltam elég kitartó.

Régi szerelmem a cementlap, (avagy metlachi, ahogy én gyerekkoromtól ismertem), nagy örömmel láttam az Éva magazinban egy cikket Kauker Sziviről és az ő MOZA manufaktúrájáról, fantasztikusak a mintái, bár még nem mertem felhívni őket az árak miatt. :)
Az én kis maradék használt cementlapom sajnos nem annyira szép és színes, mint némelyik új minta, de nekem egyszerűsége és régisége miatt is tetszik.

Próbálom meggyőzni a Ház Urát, hogy a konyhai munkalap egy része legyen cementlappal burkolt. Azt mondja, hogy bár még nem nagyon tudja elképzelni, hogy mit akarok, de az ötlet, hogy a forró edények letehetőek lennének alátét nélkül, bejönne neki.


A házban részben cementlap borítás van: a lépcsőházakban még az, a körfolyosón sikerült modernizálniuk valami ocsmány (elnézést, de az) mű mozaik burkolatra, ami 10 évig sem fog kitartani, és már lerakásakor is divatjamúlt volt. Biztos jó okuk volt rá (külföldön pl jó áron el lehet adni a bontásból származó cementlapokat), de megbontották vele a ház stílusát.

Filozofálgatok a nagyobb felület cementlapos burkolásáról is, tetszik is, tartós is és szebben "öregszik", mint a legtöbb modern anyag. Mivel mindenki (kivitelezők főleg) hülyének néz, hogy a konyhai részben is parkettát szeretnék, már én is elbizonytalanodtam, és most valami "vízállóbbon" töröm a fejem.


Lehetne akár cementlap is. :)

Tavaszi dekoráció

Nem vagyok a szezonálisan-a-teljes-lakást-aktuális-színekkel/stílusban- dekorálni-szükséges iskola elkötelezettje. Megdöbbenve látom az  amerikai háztartásbeli asszonykák blogjain a karácsonyi, újévi, Valentin napi, Szent Patrik napi, április bolondja, tavaszi dekorációk gyors váltakozását. De hát nekik egyértelműen több szabadidejük van, mint nekem valaha lesz. :)
Ennek ellenére itt a városban, mivel elvágva érzem magam a természettől, valahogy rákaptam a bejárati koszorú gyártására.
De az is lehet, hogy agyamra mentek az amerikai háztartásbelik, és tudat alatt én is olyan akarok lenni :)


Szóval hozzávalók (szerintem mind beszerezhetők a mindenhol jelenlévő hobbi boltokban)
-valami koszorú alap: hungarocell vagy bármi más, most nem fog látszani
-fonal,szalag vagy anyag csíkok betekerni az alapot
-dekorációk (ami kicsi szíved vágya, vagy ami kéznél van) én bolti filc virágokat és gömböcskéket, általam készített filc- és horgolt virágokat használtam

Kiindulási anyagok

Egy délelőtt elpazarlása. :)

És a végeredmény

(Elég egyszerű, csak sokáig tart: a fonalat feltekergetni az alapra, a dekorációkat elkészíteni, elhelyezgetni és felragasztani vagy felvarrni a koszorúra.)
Nem vagyok elájulva tőle, más színeket is lehetett volna használni, de annyira azért tetszik, hogy kirakjam az ajtóra.


Kellemes tavaszt mindenkinek!

Másvalaki szemete

Tegnap végre lejutottunk a pincébe. Még sohasem jártam ott. Persze kb erre számítottam, dohos, piszkos kicsi helyiség. Ami meglepett, hogy tele van mindenféle limlommal: polcok vannak benne, dobozok és törött létra. Azért mentünk le, hogy megnézzük, hogy van-e hely ott tárolni egy régi, nagyon kényelmetlen ágyat a lomtalanításig. És tömve találtuk bútorokkal. 
Már így is van egy pár igazán lestrapált bútor a lakásban, a polcok is elférnek majd. Meglátjuk milyenek, ha nem csak egy telefonnal vannak megvilágítva, és átestek egy tisztogatáson. Szeretek régi dolgokat felújítani, és hiszek abban, hogy valaki szemete másnak kincse lehet. És sajnos túl sok holmit gyűjtögetek, hogy majd felhasználjam. 
Van például egy fotelünk, amit a régi albérlő srácok hoztak fel egy lomtalanítás alkalmával. Nagyon alacsony, ezért felkelni rossz belőle, de üldögélni benne kényelmes. Igen ocsmányka, ezért most egy takaróval lefedve használjuk. Tervezem szivaccsal kicsit kitömögetni (a karfája pl kemény) és újrahúzni.
Valami ilyen stílusban, más színekkel, talán szolidabban. 

Most eladó az angol Ebay-en.

Szintén az angol Ebay-on.

Ugyanaz a stílus, designer változatban: Lisa Whatmough -tól vagy a The Old Cinema London üzletében.
És csináld magad változatban a Design*Sponge-on


Hogy tetszik?