Crazy paving

Nagymamám vidéki házának gangján az angolok által crazy paving-nek nevezett burkolat van, metlachiból. Ez az a bizonyos törött, vagy simán szabálytalan alakú kövek egymás mellé helyezésével kialakított burkolat. 

Sokáig abban a hitben éltem, hogy ilyet sikerült szerezniük valamikor, és azért  szabálytalan, mert nem volt lehetőségük szépet  / egészet venni. De kiderült hogy szándékosan ilyenre burkolták (azaz eltörték a metlachit), mert ez volt a divat. :)
Most is ez a divat, csak kőből, és én már nagyon várom, hogy elmúljon. (Futkározik tőle a hátamon a hideg, elnézés mindenkitől, aki szereti.) 
Imádom a követ, szerintem csodálatos építő anyag, és egyszer hallottam rá jó magyarázatot, hogy mi lehet annak az oka, hogy bántja a szememet ez a fajta felhasználsa.
Mivel építési anyagként használatos eredetileg, van az a bizonyos "dry stone wall", azaz szárazon, (kötőanyag nélkül) rakott fal technika , ahol a kövek  különbözőségeire játszva, kicsit farigcsálva hoznak létre falat. Kb így:

Anglia, Yorkshire Dales

Anglia, Lake District

Állítólag a legtöbb ember szeme ezt a statikai stabilitást keresi a kőfalban, (akkor is ha láthatólag csak pár milliméteres burkolóanyag) és zavarja a szépérzékü(n)ket, hogy úgymond leomolhat, nem tartaná meg önmagát.


Egyébként a cementlapról (leánykori nevén metlachi) szerettem volna írni, csak elkalandoztam, úgyhogy arról majd máskor. :)

Lehetne akár... polírozott betonpadlónk is.

Őrült ötleteim vannak lakberendezésileg. (Mármint szerintem őrült jók, de lehet vitatkozni.) 
Mindenesetre ezt a lakást leginkább valamiféle általános (klasszikus?) stílusban kell berendezni. A polgári arányairól már áradoztam, de van még egy szempont ami miatt nem annyira törekszem az egyedi és megismételhetetlen létrehozására. Nem tudjuk, meddig fogunk itt lakni, és ha mi kiköltözünk, nagy eséllyel  megint albérlők élnek majd itt.
Alkalmazkodni kell sok mindenhez/ sok mindenkihez: fontos szempont például a Ház Ura, bár ez nem mindig jön át így elsőre, gondolom :) De az alap, hogy nem csinálunk rózsaszín csipkés lakást. Olyat sem, ami high maintenance, azaz maga a szintentartása túl sok gondozást igényel. (Ebből a szempontból kicsit bizonytalan vagyok a fehér konyhában.)


Mivel a divat gyorsan változik, (és nem tervezem követni) olyan megoldásokat, burkolatokat és színeket kell felhasználnunk, amik remélhetőleg nem tűnnek kínosan divatjamúltnak néhány éven belül. Ez természetesen azt is jelenti, hogy most nem leszek divatosak. 
Ezzel kapcsolatban kezdtem el azon filozofálni (ismét), hogy miket csinálnék máshogyan, ha más helyzetben lennék. Mindegy, milyen más helyzet: szingli vagy nagycsaládos, loft- vagy kertes ház tulajdonos, gazdag vagy szegény. A lényeg, hogy olyan helyszínek / ötletek, amit nem fogunk megvalósítani, mivel nincs itt az ideje vagy a helye.


Szóval polírozott betonpadló.
Még évekkel ezelőtt, a francia Art et Decoration magazinokban láttam először ilyen felületkezelt betont. Mostanában pedig a The Diversion Project blog bejegyzéseiben találkozom vele újra meg újra. 
Magyarországon is elérhető, pl itt és itt és bár szerintem drága (lenne itt, mert először betonozni kellene, és még arra jönne a szintén nem olcsó csiszolás), de nagy felületen használva látványos, padlófűtéssel együtt pedig biztosan kellemes is.

Persze ilyen helyszínen egy viskóban is eléldegélnék...

A képek a Heliotrope Architects oldaláról származnak.

Szinek

Bárcsak ott tartanánk már.
Az egyszerű elképzelés:
Köztes helyiségek (előszoba, gardrób) és vizes helyiségek (fürdőszoba, wc, háztartási helyiség): valami öreg fehér vagy világos sárga
Amerikai konyha: halvány szürkés zöld
Hálószobák: világos barna

Ez az egyszerű terv.
Vagyis-nemis, az egyszerű terv a mindenhol fehér. Nem sima fehér, hanem valami melegebb fehér, de csak egy szín.


Aztán van az a három árnyalatos közép bonyolult, és lehetne még tovább cifrázni.
A vizes helyiségek színét úgyis majd a csempe is befolyásolja, valamennyire a konyhát is.


A mintákat a Farrow and Ball színeik közül választottam, mert csak tőlük van színkártyám. (Meg kicsit bele is vagyok esve a termékeikbe.)  A festékek majd nem tőlük lesznek, hacsak nem nyerünk a lottón addig. 


Egyébként nagyon zavaró, hogy ami a prospektusban van és amit a különböző számítógépeken látok, az mind eltérő árnyalat. Nem is beszélve arról, hogy egy harmadik szín az, ami végül a falon megmutatja magát. :)


Külön probléma, hogy amíg egy napfényes lakásban ezek az árnyalatok különböző szép színeknek látszanak, erős a gyanúm, hogy ebben a lakásban a fal csak piszkosnak látszana bizonyos festékektől.


Kell majd még választani valami fehér színt is, az ajtók és ablakok újrafestéséhez, és persze csempe, padlócsempe, parketta színeket is.

Mi tart ilyen sokáig?

Jót derültem a héten: amíg én burkolatokon és kapcsolókon filozofálok, mások lerendezik a felújítást. Kolléganőm egy hetes szabadságra ment, és hipp-hopp felújítottak, kifestették a lakást.
Ezzel kapcsolatban újabb filozofálgatásba kezdtem arról, hogy vajon mi miért nem ripsz ropsz. 
Első és legfontosabb pont: mindig valaki más a hibás. Avagy a Ház Ura nem érdekelt igazán a dologban.
Második: annyira elfoglalt vagyok... :D (Tényleg így érzek, de fogalmam sincs, hogy miért.)
Végül: túl kényelmesen elvagyunk így is. Egyrészt megszoktuk, másrészt pontosan tudjuk, hogy mielőtt jó lesz (ha egyszer eljutunk oda) előbb nagyon rossz lesz. Egyszerre fog nagyon sokba kerülni, és lesz nagyon macerás.


Ezért aztán jól ellébecolok a tervezési fázisban.
Nem mondom meg, már mennyi ideje. 


De megint kezdünk kifutni a kifogásokból, mert ha már leállhat a fűtés, akkor elvben kezdődhet a szétverési fázis.


És addigra lennie kellene egy összerakási tervnek is....

Lakáskultúra

Kint voltam a Lakáskultúra kiállításon, de nem sikerült igazán lenyűgöznie. Egyébként milyen fura szó, nem? Már a lakáskultúra.
Szóval nagyon zsúfolt volt, de arra számítani lehet, meg aztán minek kell nekem tömegiszonyosnak lenni. Sok olyasmi volt, ami nem szólt hozzám, de az megint nem gond, mások biztos szerették. 
De hogy miért voltak olyan kiállítók, akik mintha nem tudták volna, hogy hol vannak? Úgy értem: nem volt szóróanyaguk, de még névjegykártya sem. Ültek a díszletben, és szigorúan néztek rád, ha esetleg körbenéztél. 
Nem azt akarom, hogy regényeket osztogassanak, vagy elmesélje az élettörténetét: de hadd ne érezzem úgy hogy zavarok.
Akkor ennyi morgás után, ami tetszett: kint volt a Farrow and Ball, kedvenc angol festékmárkám. Már kaphatóak itthon is. És bőszen osztogatták a színkártyát, amit én még úgy rendeltem Angliában régebben. :) Ennek ellenére nem gondolom, hogy hamarosan olyan ismertek lesznek mint kint, hiszen a szóróanyaguk még nagyrészt angol, és itthon nem szokás, hogy a lakberendezési magazinokban a festék színét és márkáját is megadják, ha egy szobáról beszélnek.
Voltak még hangszigetelő panelek, amiket már nézegettem a neten, jó volt megnézni, megtapogatni. Ezen kívül  klasz kapcsolók, most már kb el tudom képzelni, milyen egy kapcsoló amikor hat központilag szabályozható lámpa van egy szobában.
Sok - sok bőr kanapé, de a Ház Ura irtózik tőlük, és én sem vagyok nagy rajongó.
Erdélyi (vagy román?) tölgyfa bútorok, amik arányukban illenének a lakáshoz, de stílusukban... Khm, távol állnak tőlünk, finoman szólva.
Meglátjuk ezen a hétvégén a kertes / zöldes kiállítást, az jobban tetszett tavaly is...

Végre tavasz

Lancaster, Anglia

Csak ennyi...

Retró konyha elvihető

Komolyan, az egyik nagymamámnak ilyen konyhája volt nem sokkal ezelőttig. (Ő már felújította:D) 

Narancssárga.
Csak azért mondom, hátha nem látszik jól.

Valami bizarr módon még tetszik is. Nem rossz szín, és nagyon jól bírja a kiképzést, itt lehet vagy 40 éve, használatban, és még mindig nem estek le az ajtók, meg ilyenek. De sajnos rossz helyen van, át szeretnénk helyezni a konyhát, és az új helyen más méretű  konyhaszekrényekre lesz szükség. Egyébként kacérkodom a gondolattal, hogy a szekrények egy része maradhatna: a konyhából háztartási helység lesz, és így nem kellene oda új tárolóhelyeket szerezni.

Csak egy katalógus

Angliában jártunk a múlt héten, és bóklászás közben betértem egy boltba, amivel már régen szemezgettem. 
Szereztem katalógust a Fired Earth -től, és ettől most hülye gyerek módjára boldog vagyok. Nem mintha arra számítanék, hogy majd onnan veszünk csempét (ha jól emlékszem a 13x13 cm es csempe darabja egy ezres körül van). De azért vannak kedvenceim. Ez például jól nézne ki  a konyhában: 

Valencia

Fossil

Elismerem kicsit fura zöld, de élőben nagyon szép. Leginkább az kedvelem bennük, hogy mintha minden árnyalat kapható lenne. Élénk színek, natúr színek, fémes hatású és púder árnyalatok egyaránt.
Most mindenesetre elvonulok a katalógusommal.

Anyunak van 2

Anyunak van még ablaka is. Főleg egyre fáj a fogam: négyszárnyú parasztház ablak, kerettel. Kitaláltam, hogy két helyiség között, ahol egy boltívet be kell falazni, be lehetne tenni az ablakot, és polcnak használni. Apró kis probléma, hogy az ablak egy legalább félméteres falvastagságú vályogházból jön, a boltív fala meg lehet vagy tíz cm....
Van még egy nagy kerek rétegelt lemez tárcsa, legalább másfél méter átmérőjű. Hogy az honnan jött?! Mindenesetre ha a remek vadcseresznye dohányzóasztalom terve becsődölne, akkor a kerek dologból lesz valami asztal-szerű. Attól most eltekintenék, hogy szintén túl nagy. :)


És már kinéztem egy ajtót is, amiből szabó-/varróasztal lenne nekem, kb ahogy  Mrs Limestone kézműves asztala készült. Csak az az apróság bátortalanít el, hogy az üveg fedés rá, (hogy egy síkban legyen), nagyon súlyos, a műanyag pedig nagyon drága. Most mindenesetre így néz ki:

Nem túl bizalom-gerjesztő, elismerem.

Bedrótozva

Még mindig nem készültük el az elektromos hálózat tervével. Még nem jutottunk egyességre: a Ház Ura szerint például a hálószoba nagy lámpáját le kellene tudnunk oltani az ágyból. Szerintem ez az ötlet amellett, hogy kissé lusta, még feleslegesen bonyolult is. Akkor már rögtön két kapcsoló a francia ágy két oldalára, nem?
Azt sem sikerült még eldönteni, hogy melyik falra hány konnektor kell. Persze lehet hosszabítót és elosztót használni, de itt mellettem a hatos elosztó túl kevés, pedig alig van néhány gép körülöttem. Természetesen a majdani dolgozó sarkokba és konyhába elég sok konnektor kell majd. 
Az egyszerűség jegyében valószínűtlen, hogy a padlón is lesz konnektor: az irodámban úgy van, és az sem kényelmes. Az egyetlen amihez hasznos, az az állólámpa, de majd nem tesszük a szoba közepére. Kell csatlakozó a legtöbb helyisége a porszívónak is, valami könnyen hozzáférhető helyen.


És a legnagyobb problémám továbbra is az, hogy nem tudom hány lámpa legyen az amerikai konyha / nappali plafonján....